Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És mi lesz a főnök gyerekeivel, avagy a családi kedvezmény rejtett aknái

 

Az utóbbi időben számos internetes szakmai fórumon alakult ki parázs vita arról, hogy a családi kedvezményt év közben csak a munkaviszonyban állók, vagy az egyéb jogviszonyban állók is - például a társas vállalkozók személyesen közreműködő tagjai – érvényesíthetik-e vagy sem.

A probléma alapja az SZJA-törvény azon rendelkezése, hogy a családi kedvezmény évközi elszámolásának alapfeltétele az érintett magánszemély erre vonatkozó nyilatkozata, amelyet azonban „az adóelőleget megállapító munkáltatónak” adhat. (48.§.(3) bekezdés)


Ergo, ha nincs munkáltató, akkor nyilatkozat sem tehető, így az érintett – igaz, hogy csak átmenetileg, az adóév végéig, de mégis - elbúcsúzhat a kedvezménytől.


Így első pillantásra úgy tűnik, hogy - például - a cég tulajdonosának alkalmasint hiába van négy kiskorú gyermeke, nem is álmodhat év közben az utánuk járó kedvezményről...

Kérdés az, hogy „második pillantásra” is így fest-e a dolog.



Nos, első lépésben vegyük górcső alá azt a kérdést, hogy az adótörvény értelmezésében kit/mit takar a munkáltató fogalma.


Az SZJA-törvény 3.§. 14. pontja szerint munkáltató: „az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén – a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján – a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője.(...)”.


Azaz e pillanatban úgy látszik, „almás” a kedvezmény a cégtulajdonos számára - feltéve, hogy nem áll munkaviszonyban a vállalkozásával.


Kedvenc történelemtanárom szerint  „az ördög azonban mindig a részletekben lakik” - és mint látjuk, ez nem csak a harmincéves háborúra vagy a mohácsi vészre igaz.


Az SZJA-törvény 46.§-a részletezi az adóelőleg-megállapítási kötelezettséghez kapcsolódó szabályokat. E jogszabályi hely (6) bekezdés b) pontja kibővíti a munkáltató fogalmát, és „ adóelőleget megállapító munkáltatóról” beszél.


Az itt bevezetett fogalom már bővebb, mint a fentebb idézett. Azaz adóelőleget megállapító munkáltató nem csupán az, akivel, amellyel a magánszemélynek munkaszerződése van, hanem az a kifizető is ennek minősül, akitől, amelytől a magánszemélynek rendszeresen ismétlődő bevétele származik.


Azaz ilyen rendszeresen ismétlődő bevételszerzésről beszélünk, ha a magánszemély bért, munkadíjat (heti vagy havi rendszerességgel), tiszteletdíjat, a személyes közreműködése ellenértéke címén díjazást, egyéb juttatást kap. E juttatások, díjazások származhatnak a munkáltatótól, a személyesen közreműködő tag társaságától, a bérnek minősülő kifizetést teljesítő más kifizetőtől is - így például a táppénzt megállapító és kifizető Egészségbiztosítási Pénztár is. Ez utóbbi esetben a tárgyalt nyilatkozatot a pénztár felé kell megtennie az érintett személynek.

(A bér fogalmát egyebekben az adótörvény 3.§. 21. pontjában találjuk).


Ebből számunkra – és a címbéli főnök számára – az a megnyugtató következtetés származik, hogy a családi kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is megteheti a társas vállalkozásnak a személyes közreműködői díja kapcsán.

Még mindig felmerül a téma kapcsán egy kérdés: hova álljanak a belgák, azaz mi a helyzet az egyéni vállalkozókkal.


A családi kedvezményről fontos tudni, hogy ez is az összevont adóalapot érintő kedvezmény. Az adóalap-kiegészítéssel növelt, összevont adóalapból lehet levonni. Ezért az is alapfeltétel, hogy a magánszemélynek ne csak kiskorú gyermekei, hanem összevont adóalapba tartozó jövedelme is legyen.

Ha csak a külön adózó jövedelmek körébe tartozó bevétele, jövedelme van, akkor nem veheti figyelembe a kedvezményt.


Ha az egyéni vállalkozó elszámol vállalkozói kivétet (ez ugyanis az összevont adóalapba tartozó jövedelem), akkor - ha az egyéb feltételek is adottak - érvényesítheti az adóalapját csökkentő kedvezményt.


Ellenben, ha a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó vállalkozó kivétet nem számol el, akkor a vállalkozói személyi jövedelemadó alapja és az osztalékadó alapja (ezek külön adózó jövedelmek) nem számolhatja el a családi kedvezményt.


(AZ átalányadózó egyéni vállalkozók jövedelme a külön adózó jövedelmek körébe tartozik, így ezzel összefüggésben nem élhetnek a tárgyalt kedvezménnyel.)


Jó, jó, de mi a helyzet a nyilatkozattal. Csak nem saját magának adja azt az egyéni vállalkozó?


Esetükben az adótörvény 49.§.(4) bekezdése a) pontja az irányadó. Ennek alapján a negyedévenként fizetendő adóelőleg a negyedévben elszámolt vállalkozói kivét után az e paragrafus (1)-(2) bekezdése szerint megállapított összeg.


Nos, amint fentiekből is kitűnik, az adótörvények értelmezése, alkalmazása kemény munka, sokszor kell ide-oda lapozgatni az egyes paragrafusok közt.

Jelen esetben is.

Az említett 49.§.(1) bekezdése a 47.§-ra hivatkozik, azaz az adóelőleg-alapot a 47.§. előírásai szerint kell megállapítani úgy, hogy a családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében az adóelőleg-alapot csökkenteni kell a kedvezmény összegével.

A (2) bekezdés pedig megengedi, hogy az egyéni vállalkozó a személyi kedvezményt is érvényesítse az adóelőleg-fizetés során is.


Fontos, hogy az adójóváírás akkor sem vehető figyelembe az egyéni vállalkozó esetében, ha egyebekben a 49.§. előírásai szerint kell eljárnia az adóelőleg számítása során. Az adójóváírás ugyanis csak és kizárólag a munkabér után vehető figyelembe, a vállalkozói kivét pedig nem tartozik e kategóriába.



Az SZJA-törvény alkalmazásában egyéni vállalkozónak kell tekinteni (3.§. 17. pont) az egyéni ügyvédet, az állatorvost, a közjegyzőt, az önálló bírósági végrehajtót, az egyéni szabadalmi ügyvivőt is, ezért a fenti szabályok rájuk is érvényesek.


Azok a magánszemélyek, akik olyan kifizetőtől szereznek jövedelmet, aki, amely nem minősül munkáltatónak - például választott tisztségviselőként, megbízási szerződés alapján jutnak a bevételhez -, ha a kifizetést megelőzően nyilatkozatot tesznek a családi kedvezmény érvényesítéséről, ugyancsak az adóalap-kedvezmény figyelemebvételével fizetik meg az adóelőleget, illetve ennek megfelelően vonja azt le a kifizető. Ennek a magánszemély nyilatkozatán túlmenően további feltétele az, hogy a kifizető olyan - és az adóhatósághoz előzetesen bejelentett – adóelőleg-levonási módszert alkalmaz, amely biztosítja a kedvezmény érvényesítésének lehetőségét a nem munkáltatóként havi rendszerességgel teljesített kifizetéseknél is.


Ugyanis ekkor a jövedelmet kifizető szervezet kifizetői minőségében kötelezett az adóelőleg megállapítására és levonására.

Az SZJA-törvény 49.§.(3) bekezdése megengedi, hogy az adóelőleget megállapító kifizető az általános szabályoktól eltérő módszer szerint állapítsa meg az adóelőleget, ha e módszert előzetesen bejelentette az adóhatóságnak, és ennek alkalmazásával az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető.



Fontos, hogy ez a fenti körbe tartozó kifizetőktől nem követelhető, csak választható lehetőség.


A kedvezményben érintett kör valamennyi szereplőjére igaz az, hogy az adótörvény nem tartalmaz határidőt – különösen nem jogvesztő határidőt - a családi kedvezmény érvényesítését megalapozó nyilatkozattal kapcsolatban.


A nyilatkozatot természetesen az esedékes kifizetést megelőzően kell megtennie a magánszemélynek ahhoz, hogy azt a munkáltató, a kifizető figyelembe vehesse a számfejtés során.

Az, hogy a nyilatkozattétel időpontjának mennyivel kell megelőznie a kifizetést, az a munkaadó, a kifizető számfejtési rendszerének, a belső szabályzatában rögzítetteknek a függvénye.


Ehhez kapcsolódóan fontos tudni, hogy ha a magánszemély „lekéste” az esedékes kifizetést megelőző nyilatkozattételt, nem kell örökre lemondania az arra a hónapra eső kedvezményről: azt az éves elszámolás során lehet figyelembe venni.


(Az adóelőleg-nyilatkozattal kapcsolatos szabályokat az SZJA-törvény 48.§-a tartalmazza, konkrét, illetve jogvesztő határidő megjelölése nélkül.)

 

 

 
 

Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés


Archívum

Naptár
<< November / 2017 >>