Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adómentes befektetések, avagy mi köze Sherlock Holmesnak a kamatadóhoz

2010.04.08


Bizonyára találkoztál már egyik neves pénzintézetünk reklámjával, amelyben a híres magándetektív „kinyomozza”, hol és mibe érdemes megtakarított pénzét befektetnie.

Nos, a marketing szempontból gyenge négyesre - erről másutt, mert marketinges blogom is van - értékelhető reklám ugyan az arra fogékonyakban erős nosztalgiát ébreszthet a detektívirodalom olyan elegáns klasszikusai iránt, mint Sir Arthur Conan Doyle vagy Agatha Christie, de nem talált fel semmi újat az adózásban. Szóval a kamatadó megspórolásának lehetősége nem a szóban forgó bank érdeme, hanem a hatályos SZJA-törvény kínálta lehetőség azoknak, akik

  • megtakarított pénzüket hosszú távon (az ún. felhalmozási évet követő 3-5 éven át) nélkülözni képesek.

Röviden: azok számára, aki - mint jelenleg a lakosság számottevő része - a fizetését kapja a bankszámlájára és csak ideig-óráig tudja általában „vésztartaléknak” tekintett megtakarításait lekötni, nem talált kiskaput a bank sem.

Miről is van itt szó?

 

Az SZJA-törvény 65.§-a részletezi a kamatjövedelemből, míg a 67/B.§-a tartalmazza a tartós befektetésekből származó jövedelem (hozam, kamat) szabályait.

Ennek alapján kamatjövedelemnek minősül – egyebek mellett - bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), fizetési számla követelésegyenlege esetében a magánszemély és a pénzforgalmi szolgáltató között fennálló szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat összegéből a szokásos piaci értéket meg nem haladó rész. (Ezzel a „szokásos piaci értéket meghaladó” kitétellel most nem foglalkozunk, erről máskor lesz majd szó.)

Magyarán, ha egy banknál számlánk, betétünk van, a bank által a pénzünk után fizetett kamat adóköteles. Az adó mértéke 20 százalék. Az adó akkor, azon a napon esedékes, amikor a köztünk és a bankunk közti szerződés szerinti feltételek teljesülnek, a kamat jóváírása és / vagy tőkésítése megtörténik. Így például, ha az említett szerződés szerint a bank minden hónap utolsó napján számolja el a kamatot, akkor e nap(ok) egyben az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja(i) is. Ebből csak kifizetéskor tapasztalunk bármit is, mivel az adóval csökkentett kamatot fogjuk kézhez kapni. A bevallási kötelezettséget egyébként a bank teljesíti, és az adót is levonja, befizeti. Ebből következően nem kapunk az adóbevallásunk kitöltéséhez kapcsolódó igazolásokat a bankunktól, de nem is kell bevallásunkban e kérdéssel foglalkoznunk. Sőt, ha egyéb adóköteles, illetve bevallás alá eső jövedelmünk nincs, a banki kamatok miatt nem kell bevallást benyújtanunk (például csak nyugdíjunk és banki folyószámlánkon jóváírt kamatok jelentik éves jövedelmünket).

Ha a rendelkezésünkre álló összeget tartósan lekötjük, akkor bár az ezzel összefüggő hozam is kamat, azonban ekkor nem az adótörvény általános szabályai, hanem a már hivatkozott 67/B.§. szerintiek az irányadóak. 2010-től új kategóriát vezetett be az adótörvény: ez a tartós befektetésből származó jövedelem. Ezek esetében részben vagy teljes egészében megtakarítható a kamat-, az osztalék- és az árfolyamnyereség-adó. Ennek feltétele az, hogy az erre a célra nyitott számlán elhelyezett összeget a tulajdonos a számlanyitás évét követő 3, illetve 5 évig a számlán tartsa. Ha a feltételek nem teljesülnek – azaz idő előtt kiveszi pénzét az érintett, és így nem tartós befektetésről van szó, akkor az alapesetnek - kamatjövedelmeket terhelő adó - megfelelően az adóteher 20 százalék.

Ha tehát rendelkezünk olyan megtakarítással – ennek nem feltétlenül kell „fergetegesen” nagy összegnek lennie, már akár 25 ezer forinttal is nyithatunk tartós megtakarítási, illetve befektetési számlát - ,a melyet nélkülözni tudunk a felhalmozás évét követő több éven át, akkor adókedvezményt vehetünk igénybe a kamatadóval összefüggésben, illetve nem kell az adót megfizetnünk. Azaz, ha 2010-ben kezdtük el gyűjtögetni a pénzünket - mondjuk néhány év múlva vállalkozást szeretnénk indítani - , akkor 2010. december 31-ig helyezzük el az összeget, akár több részletben is a számlánkon. Ez a felhalmozás éve. Ha 2013. december 31-ig egyetlen forintot sem veszünk ki erről a számláról, de 2014. január 2-án az lesz az első dolgunk, hogy felvegyük a számlán összegyűlt tőkénket és kamatait, akkor ez utóbbiakat terheli adó, de nem 20 százalék, hanem annak fele - azaz 10 százalék-, mivel 50 százalékos adókedvezmény érvényesül.

Ha csak két nappal korábban – 2013. december 31-én – vesszük fel a teljes összeget és kamatait, akkor nem élhetünk a kedvezménnyel, az adó mértéke 20 százalék. Részkivétre csak egy esetben, a nyitás évét követő 3. év végével – példánkban 2013. december 31-vel - kerülhet sor: a számlatulajdonos dönthet arról, hogy befektetésének csak egy részét kívánja kivezetni e számláról. Ebben az esetben az eddig elért hozam után a befizetett teljes összeg és a kivett összeg arányában kell adót fizetnie úgy, hogy a számlán legalább 25 ezer forintnak maradnia kell. A felvett hozamot 10 százalék adó terheli.

A megtakarítási időszak második felében - ez 2010-ben gyűjtött megtakarítás esetében a 2014-2015. éveket jelenti - felvett összegek és kamataik adóterhe 10 százalék. Ha kivárjuk az 5. év végét, azaz 2015. december 31-én vagy azt követően vesszük fel – akár a teljes összeget - , a kamatokat már nem terheli adó.

Ha fentiekkel kapcsolatban merül fel adófizetési kötelezettség, akkor azt az érintett személynek önadózás útján kell teljesítenie (azaz nem a bank vonja le és fizeti be, vallja be az adót, mint a „közönséges” kamatadó esetében).Tekintve, hogy a pénzintézetnek adatszolgáltatási kötelezettsége van az adóhatóság felé e tekintetben is, nem célszerű elmulasztani a bevallást, a befizetést.

Fontos, hogy magának a befektetési formának, a szerződésnek is magán kell viselnie a „tartós” kifejezést: azaz tartós befektetési számláról, tartós megtakarítási számláról beszélünk. A szerződési feltételek közt szerepel az az elvárás is, hogy bizonyos ideig nem vonjuk ki tőkénket a bankból.

Ugyanis önmagában a pénz számlán „tartózkodásának” tartós volta nem alapozza meg az adókedvezményt, illetve az adómentességet. Ha - például – lakossági folyószámlánkra érkezik egy nagyobb összeg majd bármilyen okból három évig nem történik sem befizetés sem felvétel a számlánkon - például külföldre költözünk három évre kiküldetésbe- , attól még nem csökken az adóteher 10 százalékra, hiszen nem tartósan lekötött befektetési formáról volt szó, csupán nem éltünk a számla használatának lehetőségével. (Ugyanez a helyzet azokkal a takarékbetétszámlákkal, amelyek nem tartósan lekötött formációk.)

Az adókedvezmény igénybevételének feltétele tehát a névre szóló tartós befektetési számla (TBSZ), amelyen forintban helyezhetőek el a betétek. A számlát hazai befektetési szolgáltatónál, pénzintézetnél lehet nyitni. Minden évben lehet ilyen számlát nyitni, de egy szolgáltatónál ugyanabban az évben csak egy befektetési és egy betéti tartós befektetési szerződés köthető. A tartós befektetési számlát legalább 25 ezer forinttal lehet nyitni. A számlán lévő befektetést csak a „0”. évben (az úgynevezett gyűjtőévben) lehet növelni - maradva előző példáinknál, a 2010-ben nyitott számlára csak 2010. december 31-ig lehet befizetni. Ezért, ha tőkénket ezt követően is növelni szeretnénk, új számlát kell nyitnunk.

.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy okosabb-e „vésztartalékodat” valamilyen biztosításba, esetleg egészségpénztárba fektetned. Legközelebb erről lesz szó!